Kreativitás éledése kisközösségekben


A „Mosolyalkotóház” olyan faipari kisüzem, amely mind hobbikedvelőknek, mind vállalkozóknak helyet és alkalmat biztosít arra, hogy a legkorszerűbb asztalosszerszámok és berendezések használatával, komoly asztalosmesteri, szakoktatói szakértelem támogatásával alkotó tevékenységet végezhessenek.

Kezdeményezésünk valóban mosolyt varázsol az ott tevékenykedők arcára és mindazokéra, akik az ott folyó kreatív alkotótevékenység eredményét élvezik a mindennapokban. Cikksorozatunkban szeretnénk bemutatni az ott folyó tevékenység hátterét és kedvet ébreszteni hozzá mindazokban, akik inspirációt éreznek hasonló közösségi életben való részvételhez.

_________________________

A „hobby” angol szó időtöltést, kedvtelést jelent.

A szó eredetét illetően többfajta elképzelés létezik.

Némelyek szerint a kabasólyom angol elnevezéséből származik: European Hobby. A solymászat, különösen a kabasólyommal igen elterjedt és közkedvelt szabadidőtöltés volt Angliában.

Mások szerint egy kistermetű ló elnevezéséből ered a „ride sy’s a hobbyhorse”, azaz így fejezik ki: kedvenc időtöltésnek hódol valaki.

A hobbitevékenység a szabadidő tartalmas és alkotó jellegű eltöltése, pozitív érzelmi állapotra hangolja a tevékenység gyakorlóját. A muszáj-tevékenységekhez képest sokkal nagyobb jártasságot tud valaki szerezni egy adott területen. Sok esetben nem is a végeredménye van a hangsúly, hanem a magának a tevékenységnek a folytatásán. Tekintettel arra, hogy a személyiség sokkal jobban meg tud jelenni a folyamatban, nagyobb valószínűséggel vezetnek a munkálkodások valamilyen kiemelkedő alkotáshoz is.

A hobbi tevékenység arra is utal egyúttal, hogy nem ez a tevékenység az, ami jövedelemszerző tevékenység az adott ember számára. Ha a kettő fedésbe kerül, akkor szoktunk hivatásról beszélni.

Ahogy az egyéni időtöltés megjelent, azzal egyidejűleg a társas időtöltés is felbukkant. Hagyományai visszanyúlnak a paraszti életmód közösségi tevékenységeihez: pl. tollfosztás, közös helyiségben, fonás, szövés.

Az 1970-es és 80-as évek kisipari gazdasági munkaközösségei (GMK) melegágyai voltak a közös értékteremtő férfias tevékenységeknek, noha még jobbára kiegészítő jövedelem termelésére szolgálta.

A 2000-es években az internet révén a nyugati világból átszivárogtak a hobbitevékenységek folytatásának ötletei, módszerei. Megjelentek a különböző alapanyagokat árusító üzletek: gyöngyösboltok, barkácsáruházak, műhelyek. Kialakultak továbbá a tanfolyam-szolgáltatások sokaságai, ahol oktatják is az adott terület csínját-bínját.

Kiváltképp az asztalosszakma olyan, amely mind hobbiként, mind hivatásként is egyaránt sokakban felötlik. Összetettsége, szépsége, kézügyességigénye, hasznosíthatósága okán a legkedveltebb férfihobbi.

Még nők körben is megjelenik nem csak hobbiként, pl. Holánszki Réka Budapest első közösségi faműhelyét vezeti, ahol workshopokat tart. Saját bevallása szerint a fizikai kihívásokhoz is hozzá lehet szokni és sokkal produktívabb életet él, mint egy multinacionális vállalat irodájában. Nem könnyű pláne nőként vállalni egy ilyen irányváltást az életben, férfitársak Franciaországban kiabálással próbálták a nehéz feladattól eltántorítani (törött, derékszögnélküli, mahagóni Voltaire-szék összeragasztása), de szerencsére nem sikerült.

A Mosolyalkotóház Kft. környezetbarát és szociálisan érzékeny projektje a Széchenyi 2020 GINOP-5.1.7-17-2019-00240 számú, a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretén belül finanszírozott, „Társadalmi célú vállalkozások ösztönzése” című projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Gyakorlóműhely

(X)

Faipari iparművészeti stílusok


A „Mosolyalkotóház” olyan faipari kisüzem, amely mind hobbikedvelőknek, mind vállalkozóknak helyet és alkalmat biztosít arra, hogy a legkorszerűbb asztalosszerszámok és berendezések használatával, komoly asztalosmesteri, szakoktatói szakértelem támogatásával alkotó tevékenységet végezhessenek.

Kezdeményezésünk valóban mosolyt varázsol az ott tevékenykedők arcára és mindazokéra, akik az ott folyó kreatív alkotótevékenység eredményét élvezik a mindennapokban. Cikksorozatunkban szeretnénk bemutatni az ott folyó tevékenység hátterét és kedvet ébreszteni hozzá mindazokban, akik inspirációt éreznek hasonló közösségi életben való részvételhez.

____________________

A Bauhaus-stílusirányzattal folytatjuk iparművészeti blokkunkat.

Ez a stílus egy XIX. században kezdődött eszmerendszer kicsúcsosodása, összegezése. William Morrisonhoz kapcsolódik a kezdet, ő egy XIX. század második felében élő festőművész, iparművész, a preraffaelita irányzathoz és Arts and Crafts mozgalomhoz tartozott. Követőivel a művészeti ipar gondolatkörét kifejlesztve az emberi környezet jobbításán munkálkodott. Vallotta, hogy áthidalható a képzőművészet és az alkalmazott művészet közötti szakadék. A középkori szakemberek munkavégzéséhez kívánt visszatérni, akik szerinte még a beleplántálták lelküket az alkotott tárgyba. Az ipari forradalom elvette ezt a boldogság- és elégedettségérzést az alkotótól. Előszeretettel elevenített fel régi kézművestechnikákat (növényi festés). Berendezésben inkább a minimalista bútorozottságot kedvelte a megmaradó bútorok szerkezeti, strukturális szépségének kiemelése. Vallotta: „Nincs értelme bármi olyan dologgal foglalkozni, ami nem feltűnően szép.”

A Bauhaus irányzat a rendeltetésből kiindulva határozza meg a forma és anyagkövetelményt.

Az iskolát Weimarban Walter Gropius, német építész alapította 1919-ben újszerű anyagok bútorok és épületek tekintetében történő felhasználása oktatásának terepeként. A modern társadalom építészeti és tárgyi igényeire helyezte a hangsúlyt. Szerteágazó törekvéseket a magyar származású Moholy-Nagy László szervezte egységgé.

A bútorok terén is a rendeltetés és az alapstruktúra volt a domináns. A díszítés elhanyagolhatóvá vált, fontos szempont lett a tömeggyártásra való alkalmasság.

Az 1925-ös első csőszék ötletét pl. a kerékpár csőváza adta Marcel Breuer és a megajándékozott után kapta a Vaszilij nevet. Egyetlen meghajlított acélcsőből készült a szék a terhelést egyenletesen elosztva. Majd épület esetén is alkalmazta ezt a statikai technikát.

Le Corbusier az 1928-as hullámkialakítású acélcső és feketebőr felhasználásával kialakított LC4 kanapéja/fekvőfotelja igen futurisztikusnak tűnt. Még ma is bútoráruházak kedvelt darabjai közé tartozik. Hiába az acélváz, mégsem tűnik hideg-rideg darabnak. Kényelmet és eleganciát sugároz, nem véletlen tehát, hogy az 1960-as években a gyártását újrakezdték. Nem annyira a Bauhaus munkásbútor vonalát követte, hanem visszatért a polgári úri érzés felkeltéséhez. A Basculant” szék alapötlete XVIII. századi összehajtható piknikszékre vezethető vissza.

A Mosolyalkotóház Kft. környezetbarát és szociálisan érzékeny projektje a Széchenyi 2020 GINOP-5.1.7-17-2019-00240 számú, a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretén belül finanszírozott, „Társadalmi célú vállalkozások ösztönzése” című projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Gyakorlóműhely

(X)

Faipari iparművészet

A „Mosolyalkotóház” olyan faipari kisüzem, amely mind hobbikedvelőknek, mind vállalkozóknak helyet és alkalmat biztosít arra, hogy a legkorszerűbb asztalosszerszámok és berendezések használatával, komoly asztalosmesteri, szakoktatói szakértelem támogatásával alkotó tevékenységet végezhessenek.

Kezdeményezésünk valóban mosolyt varázsol az ott tevékenykedők arcára és mindazokéra, akik az ott folyó kreatív alkotótevékenység eredményét élvezik a mindennapokban. Cikksorozatunkban szeretnénk bemutatni az ott folyó tevékenység hátterét és kedvet ébreszteni hozzá mindazokban, akik inspirációt éreznek hasonló közösségi életben való részvételhez.

____________________

Iparművészeti tárgynak hívunk minden olyan használati tárgyat vagy dísztárgyat, amely művészi igényességgel és technikával kivitelezett. A XIX. századi ipari tömegtermelés visszavette a fejlődését, de az angol preraffealista időszak idejétől kezdve ismét virágzásnak indult általánosságban véve.

Az asztalosság az ipari formatervezési ágba tartozik. Van, akinek az asztalosművészete az építőművészetének részét képezi, mindkettő az ő tervei alapján valósul meg egy egységet képezve (pl. Kozma Lajos XX. század eleji iparművész).

Róla el is nevezték stílusirányzatát: Kozma-barokk. Sajátos elegyet alkotott az európai, magyar és a más népek művészete barokkjegyeinek ötvözésével. A magyar népi formakincsből születési helye okán (Kiskorpád) a somogyi volt az uralkodó.

Hol az a határ, ahol az asztalosság végződik és az iparművészet kezdődik?

Gyergyai Albert szerint a stílusteremtéshez jó mesterség, új formák, nemes anyag egysége szükségeltetik. Az iparművészet is megköveteli mindezek harmóniáját, első pillantásra el lehet dönteni egy alkotásról, hogy megüti–e a művészeti szintet.

Kozma szerint a következő tulajdonságok kellenek a kiemelkedő szakmamesterséghez:  „önállóság, fantázia, lelkesedés, szeretet a munka iránt, egyéni koncepció, találékonyság, minden új helyzetben gyorsan kiigazodni tudás, felelősségérzet egyrészt, másrészt egy egészen speciális konstruktív-érzék, mely minden elgondolást rögtön anyagba, szerkezetbe tud önteni.”

Nem volt könnyű, de sikerült a megrendelői igényekre sikeresen rákapcsolta a Kozma-jegyeket, idővel aztán már kifejezetten kérték a vásárlók, hordozza a „kozmás” stílusjegyeket az alkotás. A részletek embere idővel egyre inkább elhagyta a díszítőelemek sokaságát és lassanként az anyag tiszta struktúrája és a felület megmunkálása vette át az ékesítő funkciót. De ekkorra már a tömegtermelés felé vette Kozma a stratégiai irányt.

Nos, nyilván a tömegtermelés csúcsán napjaikban újra a különleges daraboknak van létjogosultsága. Ezért érdemes Kozma munkássága korai szakaszát megismerni, hiszen ez volt a legtermékenyebb időszaka.

Kozma Lajos sokoldalúságát bizonyítja, hogy nem csak asztalosbútorokat tervezett, hanem pl. a New York kávéháznak evőeszközkészletet, szőnyeget, kandallórácsot, asztali lámpát, tükröt.

Merjünk tehát új megközelítések mentén új tárgyak alkotásába is belevágni. Győzzük meg a megrendelőket, mennyire újszerű és egyedi megoldásról van szó, mely még inkább díszíti az otthonuk belterét vagy külterét.

Következő írásunkban a még ma is népszerű Bauhaus-iskolával fogjuk iparművészeti blokkunkat folytatni.

A Mosolyalkotóház Kft. környezetbarát és szociálisan érzékeny projektje a Széchenyi 2020 GINOP-5.1.7-17-2019-00240 számú, a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretén belül finanszírozott, „Társadalmi célú vállalkozások ösztönzése” című projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Gyakorlóműhely

(X)

Egyedi bútorok


A „Mosolyalkotóház” olyan faipari kisüzem, amely mind hobbikedvelőknek, mind vállalkozóknak helyet és alkalmat biztosít arra, hogy a legkorszerűbb asztalosszerszámok és berendezések használatával, komoly asztalosmesteri, szakoktatói szakértelem támogatásával alkotó tevékenységet végezhessenek.

Kezdeményezésünk valóban mosolyt varázsol az ott tevékenykedők arcára és mindazokéra, akik az ott folyó kreatív alkotótevékenység eredményét élvezik a mindennapokban. Cikksorozatunkban szeretnénk bemutatni az ott folyó tevékenység hátterét és kedvet ébreszteni hozzá mindazokban, akik inspirációt éreznek hasonló közösségi életben való részvételhez.

____________________

Napjainkban egyre kevesebb igény és idő jut az egyedi bútortervezésre. A vásárlókat elkényeztetik a nagy bútorüzletek széles választéka, hamar megtalálják a viszonylag megfelelő bútort.

A hangsúly itt a „viszonylag” szón van: ha nem találja meg vagy vannak önálló elképzelések, az a megrendelő mesterember után fog nézni.

Tekintettel arra, hogy az egyéni megrendelés egyedi bútortervezést is igényel, valamint időigényesebb az elkészítés is, nyilván árfelhajtó hatással bír. És hát az sem különösebben kell említeni, hogy a megrendelőkkel való kommunikáció sokak számára megterhelő, több súrlódási felület adódhat velük. De ha ezeket a nehezítő körülményeket kezelni tudjuk, akkor az egyedi megrendelések emelik szakmai tapasztalatunkat, önbecsülésünket és megbecsültségünket. Hovatovább versenyeken is lehet indulni, valamint egyre különlegesebb darabokra kaphatunk megrendelést.

Tehát vállalkozóbb szellemű társainkra széles távlatok várhatnak.

Érdemes már az konkrét megrendelés előtt begyűjteni nem szokványos ötleteket különböző stílusú és funkciójú bútordarabokhoz, hogy legyenek már hamar elképzeléseink a megrendelővel való első beszélgetéskor.

A helyszíni felmérés során fordítsunk figyelmet arra, hogy a bútordarabokat általában már egy meglévő stílusba kell beilleszteni. Manapság felértékelődtek a praktikus megoldások, tárolási helyeket is fantáziadúsabbra képzelik főként a fiatal párok. Arra azért vigyázni kell, ne korbácsoljuk fel feleslegesen a lelkesedést, mert a megvalósítás korlátokkal teli és nem biztos, hogy érdekli a megrendelőt, milyen áron tudjuk valóra váltani álmait.

Ajánlott, hogy rendelkezzünk olyan belsőépítésszel, lakberendezővel, akit igény esetén be tudunk vonni a megrendelés teljesítésébe. Jobb optikája van annak, ha tapasztalt gárdát tudunk felvonultatni, komolyabb munkákat is így el tudunk vállalni és minket is ajánlanak fordított esetben.

A tervvázlat elkészítésére érdemes elegendő időt és energiát áldozni, meghálálja a végeredmény, a könnyű elkészíthetőség és a megrendelői elégedettség. A megrendelők ezen fázisban való intenzív bevonása az alapja minden további ajánlásnak.

A gyártástervet már nem szükséges a megrendelővel egyeztetni, hiszen nem is látja már át még egy lelkesebb szemlélő sem. Egyszerűbb esetben mintadarabot készíthetünk, de ez a legtöbbször azért felesleges és nem is igénylik a megrendelők.

Nyugodtan hangsúlyozzuk előre megkeresés esetén, hogy csak komoly megrendelési szándék esetén készítünk terveket. Ezzel megkíméljük magunkat és a valódi megrendelőinket a felesleges időrablástól.

A Mosolyalkotóház Kft. környezetbarát és szociálisan érzékeny projektje a Széchenyi 2020 GINOP-5.1.7-17-2019-00240 számú, a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretén belül finanszírozott, „Társadalmi célú vállalkozások ösztönzése” című projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Gyakorlóműhely

(X)

 

Különleges alapanyagok a faiparban

A „Mosolyalkotóház” olyan faipari kisüzem, amely mind hobbikedvelőknek, mind vállalkozóknak helyet és alkalmat biztosít arra, hogy a legkorszerűbb asztalosszerszámok és berendezések használatával, komoly asztalosmesteri, szakoktatói szakértelem támogatásával alkotó tevékenységet végezhessenek.

Kezdeményezésünk valóban mosolyt varázsol az ott tevékenykedők arcára és mindazokéra, akik az ott folyó kreatív alkotótevékenység eredményét élvezik a mindennapokban. Cikksorozatunkban szeretnénk bemutatni az ott folyó tevékenység hátterét és kedvet ébreszteni hozzá mindazokban, akik inspirációt éreznek hasonló közösségi életben való részvételhez.

____________________

Tán felesleges is kiemelni, hogy a minőségi asztalostevékenység alapja a faalapanyag, amely önmagában már garantálja nagymértékben a végeredményt.

A „Mosolyakotóház”-nak az a hitvallása, hogy a kellő anyagismeret és beszerzési forrás minden valamirevaló szakember sajátja.

Az alapanyagválasztást az befolyásolja alapvetően, hogy mi a céltárgy(at)

  • rendeltetése (épület vagy bútor)
  • pontos funkciója
  • érő behatás a használat során.

Figyelemmel arra, hogy a „Mosolyalkotóház”-ban bútorasztalosság folyik, inkább a bútorasztalossághoz fűződő kivételesebb alapanyagokról ejtünk szót.

A bútorgyártás legoptimálisabb alapanyaga a tömör fa, ha tartósságra is törekszünk. Nyírfa esetén is kb. 500 évre becsülik a lehetséges élettartamot. A bútorlap sosem veheti fel a versenyt a megfelelően előkészített tömörfával. A szokásos alapanyagokon kívül hadd tegyünk említést olyan alapanyagokról, amelyekkel ritkábban kerülnek a szakmagyakorlók kezébe.

A feketecseresznye (Prunus serotina, rosaceae család, kései meggy) az előnyös tulajdonságai és sötétvörös színe révén alkalmas a mahagóni és a dió kiváltására. Igazán dekoratív a kellően megmunkált felülete, selymes- szaténos csillogású a vizuális megjelenése. Talajminőségre viszonylag igénytelen fatípus, homokos talajt is elviseli. Gyorsnövekedési tulajdonsága, kevés elágazású egyenes törzse és egyenes rostfutása ideális bútoralapanyaggá teszi, amerikai származása ellenére európai megjelenése is megtörtént már. Az amerikai változatok színükben sötétebbek, de nem olyan simák és felhősebb fénnyel rendelkeznek. Nagy arányban hibamenetesen szárítható, magas nyomószilárdsággal bír, de kisebb hajlítószilárdsággal. Jól tartja az enyvezést, szegelésnél előfúrás azért melegen ajánlott. Lakk helyett pácolás vagy mattírozás megfelelőbb, polírozása is kitűnően kivitelezhető.

Az (nyugat) afrikai ébenfa (Diospyros) Európába irányuló importkereskedelemből elég jó hatásfokkal beszerezhető alapanyag. Kedvelt esztergályosfa, intarziákhoz előszeretettel használt alapanyag, de késnyél, fuvola, zongorabillentyű, húros hangszer fogólapja, kulcs és sakkfigura is készül belőle. Érzékelhető, hogy fafaragásra alkalmas leginkább ez a fatípus. Ehhez leginkább a király-ébenfa (fekete-sötétvörösbarna sávos) a legalkalmasabb. Külső furnérfunkcióra is kiváló, mert a sajátos erezetét díszítésül lehet használni. A fekete-ébennek pedig pont az erezetnélkülisége adja e fajtának a legmagasabb értékét az ébenfák között.

E fatípus szárítása problémás nagy keresztmetszet esetén, hajlamos a repedezésre. Ezért védőbevonattal látják el vagy forgácsban raktározzák a felületi kiszáradás megelőzése érdekében. Kisebb darabok szárítása már problémamentes. Megmunkálni kifejezetten nehéz, keményfáról lévén szó, így keményfém-betétes szerszámokat, speciális edzésű és finomfogazású  fűrészszalagot kell elővennünk. Rostfutása egyenetlen, kiszakadozásra, szilánkosodásra hajlamos amellett, hogy esztergálni, faragni, polírozni kifejezetten optimális. Lakkokra kiszámíthatatlanul reagál, ragasztás jól működik esetében. Előfúrás e fa esetén is szükséges csavarozáshoz. Tartósságát biztosítja, hogy gombáknak, rovaroknak ellenáll.

Ügyelnünk kell arra, hogy fakezeléssel feketévé „varázsol” hamis ébennel is összeakadhatunk, de sötétszínű paliszanderekkel (rózsafa) és grenadilfákkal (rózsafa rokona) tudatosan helyettesíthetjük is az ébenfa-igényünket.

A nagylevelű császárfa (paulowina toemntosa) a nemesnyárhoz hasonló könnyű és puha fatípus, kedvelt díszfa Európa melegebb területein. Bútorgyártásban vakfaként vagy csekélyhasználású frontra burkolatként alkalmazható leginkább, láda, húroshangszer, díszítő faragványok alapanyaga. Japánban hagyományos bútorfa a szép rajzolata miatt és könnyű megmunkálhatósága miatt. Kínában leánygyermek születéskor ültették és férjhezmenetel esetén ebből készültek az új pár bútorai. Magyarországon még csak kísérleti ültetvény vannak, importbeszerzés a leghatékonyabb. Fűrészelni és gyalulni könnyű, hasítani viszont nehéz. Lakkozása előnyös, ragasztásokat jól tartja. A szegek és csavarok tartása kissé erőtlen.

Reméljük, hogy a „Mosolyalkotóház”-ban meg fognak jelenni különleges fából készülő alkotások, gyarapíthatjuk egymást a tapasztalatainkkal.

A Mosolyalkotóház Kft. környezetbarát és szociálisan érzékeny projektje a Széchenyi 2020 GINOP-5.1.7-17-2019-00240 számú, a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretén belül finanszírozott, „Társadalmi célú vállalkozások ösztönzése” című projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Gyakorlóműhely

(X)

Szokványos alapanyag új szemszögből is


A „Mosolyalkotóház” olyan faipari kisüzem, amely mind hobbikedvelőknek, mind vállalkozóknak helyet és alkalmat biztosít arra, hogy a legkorszerűbb asztalosszerszámok és berendezések használatával, komoly asztalosmesteri, szakoktatói szakértelem támogatásával alkotó tevékenységet végezhessenek.

Kezdeményezésünk valóban mosolyt varázsol az ott tevékenykedők arcára és mindazokéra, akik az ott folyó kreatív alkotótevékenység eredményét élvezik a mindennapokban. Cikksorozatunkban szeretnénk bemutatni az ott folyó tevékenység hátterét és kedvet ébreszteni hozzá mindazokban, akik inspirációt éreznek hasonló közösségi életben való részvételhez.

_________________

A fának, mint alapanyagnak a pontos megnevezése: fűrészárum, amelynek három csoportja van: fenyőfélék (tűlevelűek), lombosok és az exoták (trópusi fák). A lombosokon belül szilárdság szerint van kemény- és puhafa, valamint szerkezet szerint gyűrűs- és szórtlikacsú fajta.

A rendszertanilag a bükkfafélék családjába tartozó nemestölgy (csertölgyet nem értjük ide, Quercus, Magyarországon összesen 7 faja él, míg más, Európán kívüli kontinenseken 100 feletti fajszámot lehet említeni) a kemény és gyűrűslikacsú, közepes sűrűségű kategóriába tartozik. A 10-13%-os csersavtartalma miatt tartós fajta is. E tulajdonsága miatt is alkalmas minden beltéri, mind kültéri használatra. Nem véletlen, hogy a párizsi Notre Dame tetőszerkezete is tölgyből készült. Kádárok és bognárok is előszeretettel használják alapanyagként. A nemestölgy gesztje (elsötétedett belső évgyűrűk) igen jó minőségű és megmunkálhatóságú. Kicsit problémásabb abban, hogy csak gőzölés után hámozható, faragható. Szárítását óvatosan, fokozatosan kell végezni repedezés elkerülése érdekében. Az 1930-as évekig a személyautók küllős fakerekeit is tölgyből készítették, vízi malom tengelye és keres is csak tölgyből készült.  Nehezen fényezhető, pácolása viszont teljesen optimális.

A csertölgy nevével ellentétben alacsony csersavtartalommal rendelkezik, ezért kültéri használatra kevéssé alkalmas. Tekintve, hogy a magyarországi erdők kb. 10%-át ez a fatípus teszi ki, nem elhanyagolható a felhasználása.

Kültéri felhasználhatóságának korlátai miatt tűzifának is kiváló, mert 16,5 MJ fűtőértéke magasnak minősül (a vöröstölgyé kissé alacsonyabb) és lassú, de intenzív égésével sokáig adja le a hőt.

Na de térjünk vissza a nemestölgyre, az Istenek Fájára, az Életfára.

Kulturális jelképpé is vált: Dodona tölgyfáját az ókori Görögországban orákulumnak tekintették, lombjai susogásából hallották ki a jövőre vonatkozó jóslatot a papok. Magyar címerben való megjelenése az ősök tiszteletét és rendületlen kitartást idézi emlékezetünkbe. Nemes lelkületet, bölcsességet is megidézik a jelenlétével.

Elegáns külleme megállja helyét a modern stílusirányzat alapján eltervezett és bebútorozott belterekben is.

Kínában rendkívül ritkák a tölgyfabútorok, emiatt legnagyobb becsben tartják a belőlük készült darabokat. Három fajtájából ideális bútort készíteni: mongol, kék, fogazott.

A tölgyfa sajátos fűszerként is funkcionál hordóalapanyagként.

„A borász tölgyfahordó választéka pont olyan, mint egy séf fűszergyűjteménye” – állítja egy híres női borász, Amy Ludovissy. Kaliforniában pl. egy borászat (VinePair) három fajta (amerikai, francia és magyar) tölgyfából készítteti hordóit a legsajátosabb ízharmónia eléréséért. Az amerikai tölgy testesebb, erőteljesebb ízvilágot kölcsönöz, míg a francia tölgy tanninjai (csersav) lágyabbat, kifinomultabbat.

A Mosolyalkotóház Kft. környezetbarát és szociálisan érzékeny projektje a Széchenyi 2020 GINOP-5.1.7-17-2019-00240 számú, a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretén belül finanszírozott, „Társadalmi célú vállalkozások ösztönzése” című projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Gyakorlóműhely

(X)

Mesterek és tanítványok

A „Mosolyalkotóház” olyan faipari kisüzem, amely mind hobbikedvelőknek, mind vállalkozóknak helyet és alkalmat biztosít arra, hogy a legkorszerűbb asztalosszerszámok és berendezések használatával, komoly asztalosmesteri, szakoktatói szakértelem támogatásával alkotó tevékenységet végezhessenek.

Kezdeményezésünk valóban mosolyt varázsol az ott tevékenykedők arcára és mindazokéra, akik az ott folyó kreatív alkotótevékenység eredményét élvezik a mindennapokban. Cikksorozatunkban szeretnénk bemutatni az ott folyó tevékenység hátterét és kedvet ébreszteni hozzá mindazokban, akik inspirációt éreznek hasonló közösségi életben való részvételhez.

____________________

Ha átfogó képet szeretnénk kapni mesterek és tanítványok kapcsolatáról a történelem folyamán, legjobb, ha a kezdetekig tekintünk vissza.

Az őskori ember saját maga készítette el különböző eszközeit, amelyek az élethez szükségesek voltak. Nem voltak mesterei, az élet tanította meg az eszközkészítésre. Ő maga viszont kitűnhetett társai közül, ha valamely eszköz elkészítésében, díszítésében szebbet, jobbat, kiválóbbat alkotott.

Bizonyára már ekkor elkezdődött a tanulás folyamata, a munkafolyamatok ellesése, de ebből az időből nemcsak írásos emlékek, de “mesterjeggyel” megjelölt tárgyak sem maradtak fenn, hiszen még a “szakmák” sem alakultak ki. Az emberi civilizáció újabb állomása az az időszak, amikor a mesterségről mint kialakult, elkülönült és az ember igényeinek kielégítését szolgáló tevékenységről, vagyis kézművességről, iparról beszélhetünk. Az ősember egyedi eszközöket hozott létre a környezetében talált megmunkálható anyagokból: fából, csontból, bőrből, kőből, agyagból, fémekből stb.

Az ókori civilizáció tudott már felmutatni olyan “alkotásokat”, amelyek az anyag megmunkálásának magasabb fokáról tanúskodnak. Ebben a korban már kellett, hogy legyenek mesterek és tanítványok, hiszen nem mindenki foglalkozott mindazzal a tevékenységgel, amivel a legkülönfélébb igényeit ki tudta elégíteni.

Különváltak – és mesteremberek irányítása alá kerültek – a különböző  foglalkozások. Kialakultak a “műhelyek”, ahol a természetben megismert anyagok megmunkálása az azokat legjobban ismerő egyének kezébe kerültek.

Az ókori világ társadalommá szerveződött népei ismerték és magas fokon művelték a kézműves ipart, bár az antik Görögország rabszolgákkal végeztette el az anyag megmunkálásával járó műveleteket, ideértve akár a szoborfaragást is. Bár szükség volt mindarra, amit az iparosok előállítottak, mégis alantas munkának tekintették. Azt, hogy kialakult a mester és tanítvány viszony már az ókorban, azt az egyes műhelyek termékeinek sajátosságai mutatják, amelyek minden más műhelytől megkülönböztethető termékeket bocsájtottak ki.

Az ókori római birodalomban hasonló volt a helyzet: a háborúkban szerzett rabszolgák végezték a kézműves munkákat és egy mesterséget jól művelő rabszolga igen nagy hasznot hajthatott gazdájának.

Ugyanakkor a római polgárjoggal rendelkező szabad polgárok is nyitottak kézműves műhelyeket és átadták tudásukat a fiatalabb nemzedéknek. A rómaiak nem voltak érdekeltek gépek készítésében, mert a sok rabszolga és iparos műhely mindent előállított egyedi termékként. Ily módon a rómaiaknál sosem alakult ki nagyipari termelés, csak egy-egy iparágban – mint pl. a kerámia készítés – létezett bizonyos “tömegtermelés”. A kerámia értékesebb fajtáit kereskedelmi célokra, nagy mennyiségben állították elő, így kialakultak ezek a kiváló műhelyek, amelyek már a tulajdonos nevének “pecsétjével” is ellátták a termékeket, így a birodalom határain túljutott árut azonosítani lehet a mai napig is (régészeti leleteken). Ezek az ókori vállalkozók és családjaik a társadalmi ranglétrán is emelkedtek, köztisztségekre is eljutottak.

A római köztársaság utolsó századára már számos kézműves foglalkozás különült el. A társadalom igényeinek növekedésével képzett kézművesek munkájára volt szükség. Római polgárjoggal rendelkező nagybirtokosok pénze, tőkéje kellett ahhoz, hogy az igényeket ki lehessen elégíteni.

Ezek a műhelyek mind családi vállalkozások maradtak, sok-sok rabszolgával vagy szabadosok kézi erejével. A termékeken megjelent a “bélyeg”, az egyes műhelyek megkülönböztető pecsétje.

A római korhoz fűződik a cégér megjelenése kocsmákon, fogadókon.

A mester és tanítványa viszonylat bemutatását folytatjuk.

A Mosolyalkotóház Kft. környezetbarát és szociálisan érzékeny projektje a Széchenyi 2020 GINOP-5.1.7-17-2019-00240 számú, a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretén belül finanszírozott, „Társadalmi célú vállalkozások ösztönzése” című projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Gyakorlóműhely

(X)

Asztalosszerszámok fejlődése

faipari kisüzem
A „Mosolyalkotóház” olyan faipari kisüzem, amely mind hobbikedvelőknek, mind vállalkozóknak helyet és alkalmat biztosít arra, hogy a legkorszerűbb asztalosszerszámok és berendezések használatával, komoly asztalosmesteri, szakoktatói szakértelem támogatásával alkotó tevékenységet végezhessenek.

Kezdeményezésünk valóban mosolyt varázsol az ott tevékenykedők arcára és mindazokéra, akik az ott folyó kreatív alkotótevékenység eredményét élvezik a mindennapokban. Cikksorozatunkban szeretnénk bemutatni az ott folyó tevékenység hátterét és kedvet ébreszteni hozzá mindazokban, akik inspirációt éreznek hasonló közösségi életben való részvételhez.

____________________

Egy mesterembert a tudása, gyakorlata és a szerszámai tesznek igazán mesterré. Ez utóbbit illetően előző cikkünkben már tettünk utalást a régebbi idők eszközállományáról.

Ez alkalommal jobban ráközelítünk a szakma tárgyi feltételeire és a következő cikkünk fog kitérni a mai legmodernebb felszerelésre, amelyet a „Mosolyalkotóház” is biztosít a tagjai számára.

Az első famegmunkálási eszköz a kőkorszaki kőbalta volt, amely segítségével mesterséges emberi hajlékot lehetett összeállítani. Képesek voltak az akkori emberek fát vágni, fúrni, karcolni, fűrészelni, hasítani és faragni.

A finomabb famegmunkálás feltétele egyértelműen eszközfüggő volt. Az eszközök fém részei sokkal hatékonyabbá tették a tárgyak megalkotását, de még durva, pontatlanabb maradt a munka. Az egyiptomiak már fűrészt, vésőt, fúrót, fejszét, a kalapácsot, bárdot és faragókést már használták, gyalut és esztergát még nem ismerték és szerkezeti kötéseket tudtak már kialakítani elemek szimpla összekötése helyett. Keretbetétet beszegezték ahelyett, hogy árkolásba helyezték volna. Az elemek összepasszintásából adódó fasérüléseket gittel fedték el és színes díszítőfestékkel pingálták ki. A furnérozás is már kezdetlegesen, de jelen volt: olcsóbb falemezt nemesebb falemezekkel borítottak.

görög kor asztalosai már gyaluval (görög eredetű) és esztergapaddal rendelkeztek, a gyalu a többi szerszámmal szemben egymagában sokkal nagyobb hatású volt, mint az össze többi szerszám megjelenése. A görögök a keretbetétszerkezetet már kifejlett formájában alkalmazták, gőzöléssel hajlították a fát, fakötéseket tökéletesre fejlesztették, furnérozás és intarzia kezdeti megoldásait lehet felfedezni náluk. A görög asztalosok a fa természetességét és a felületi szépségét hangsúlyozták.

rómaiak bútorművészete hasonló felfogású volt a görögökéhez. Mint már azt korábbi cikkünkben említettük, a római asztalos szerszámkészlete megközelítette a mai kéziszerszámokat. Igazából csak jó érzékkel átvették és továbbfejlesztették más népek eszközállományát, saját feltalálásaik nem voltak: profilgyalu, keretes fűrész, gyalupad elődje.

középkorban lezajlott eszközfejlődés egyre többfajta tárgy kialakítására adott alkalmat. Lassanként kialakult a manufakturális sorozatgyártás, melyet a frankok által elsőként használt a körfűrészgépet, majd transzmissziós tengely egész napos forgási lehetősége, fűrészmalmok (XIII. sz.) megjelenése is elősegített. Emellett a szerszámok éltartóssága volt az árutermelés alapja. A furnérozás és a faintarzia művészi fokra emelkedett a XVII. században feltalált lombfűrész révén, a kárpitozás is elterjedtté vált. A XVII. századtól már megjelentek olyan kiadványok, amelyek szerszámgyűjtemények voltak pl. Joseph Moxon (1697) ébenisták szerszámait mutatta be. Az ébenisták csak reprezentatív bútorok gyártásával foglalkoztak, XIV. Lajos napkirály udvarában működött a leghíresebb műhelyük.

XVIII. században kezdődött kéziszerszámok gyártásának szakosodása a XIX. sz. elejére tehető, eddigre az acélgyártó központok is már megjelentek. Az angol szerszámok voltak a legkiforrottabbak, 1800-as évek elejéről már említhető katalógus. Az I. világháborúig a kéziszerszámok elsődlegesek voltak, Klikar Adolf újpesti gyára német típusú szerszámokkal jelent meg a 1893-ban Magyarországon és külföldön egyaránt.

A két világháború között elektromos motorral felszerelt gépműhelyek törték meg a kéziszerszámok fejlődésének történetét. Az 1990-es évektől akkumulátoros kivitelű kisgépek a helyszíni munkálatokat segítették már.

Következő írásunkban a mai legmodernebb eszköztípusokat fogjuk áttekinteni.

 A Mosolyalkotóház Kft. környezetbarát és szociálisan érzékeny projektje a Széchenyi 2020 GINOP-5.1.7-17-2019-00240 számú, a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretén belül finanszírozott, „Társadalmi célú vállalkozások ösztönzése” című projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Gyakorlóműhely

(X)

Asztalosszerszámok fejlődése

A „Mosolyalkotóház” olyan faipari kisüzem, amely mind hobbikedvelőknek, mind vállalkozóknak helyet és alkalmat biztosít arra, hogy a legkorszerűbb asztalosszerszámok és berendezések használatával, komoly asztalosmesteri, szakoktatói szakértelem támogatásával alkotó tevékenységet végezhessenek.

Kezdeményezésünk valóban mosolyt varázsol az ott tevékenykedők arcára és mindazokéra, akik az ott folyó kreatív alkotótevékenység eredményét élvezik a mindennapokban. Cikksorozatunkban szeretnénk bemutatni az ott folyó tevékenység hátterét és kedvet ébreszteni hozzá mindazokban, akik inspirációt éreznek hasonló közösségi életben való részvételhez.

____________________

Egy mesterembert a tudása, gyakorlata és a szerszámai tesznek igazán mesterré. Ez utóbbit illetően előző cikkünkben már tettünk utalást a régebbi idők eszközállományáról.

Ez alkalommal jobban ráközelítünk a szakma tárgyi feltételeire és a következő cikkünk fog kitérni a mai legmodernebb felszerelésre, amelyet a „Mosolyalkotóház” is biztosít a tagjai számára.

Az első famegmunkálási eszköz a kőkorszaki kőbalta volt, amely segítségével mesterséges emberi hajlékot lehetett összeállítani. Képesek voltak az akkori emberek fát vágni, fúrni, karcolni, fűrészelni, hasítani és faragni.

A finomabb famegmunkálás feltétele egyértelműen eszközfüggő volt. Az eszközök fém részei sokkal hatékonyabbá tették a tárgyak megalkotását, de még durva, pontatlanabb maradt a munka. Az egyiptomiak már fűrészt, vésőt, fúrót, fejszét, a kalapácsot, bárdot és faragókést már használták, gyalut és esztergát még nem ismerték és szerkezeti kötéseket tudtak már kialakítani elemek szimpla összekötése helyett. Keretbetétet beszegezték ahelyett, hogy árkolásba helyezték volna. Az elemek összepasszintásából adódó fasérüléseket gittel fedték el és színes díszítőfestékkel pingálták ki. A furnérozás is már kezdetlegesen, de jelen volt: olcsóbb falemezt nemesebb falemezekkel borítottak.

A görög kor asztalosai már gyaluval (görög eredetű) és esztergapaddal rendelkeztek, a gyalu a többi szerszámmal szemben egymagában sokkal nagyobb hatású volt, mint az össze többi szerszám megjelenése. A görögök a keretbetétszerkezetet már kifejlett formájában alkalmazták, gőzöléssel hajlították a fát, fakötéseket tökéletesre fejlesztették, furnérozás és intarzia kezdeti megoldásait lehet felfedezni náluk. A görög asztalosok a fa természetességét és a felületi szépségét hangsúlyozták.

A rómaiak bútorművészete hasonló felfogású volt a görögökéhez. Mint már azt korábbi cikkünkben említettük, a római asztalos szerszámkészlete megközelítette a mai kéziszerszámokat. Igazából csak jó érzékkel átvették és továbbfejlesztették más népek eszközállományát, saját feltalálásaik nem voltak: profilgyalu, keretes fűrész, gyalupad elődje.

A középkorban lezajlott eszközfejlődés egyre többfajta tárgy kialakítására adott alkalmat. Lassanként kialakult a manufakturális sorozatgyártás, melyet a frankok által elsőként használt a körfűrészgépet, majd transzmissziós tengely egész napos forgási lehetősége, fűrészmalmok (XIII. sz.) megjelenése is elősegített. Emellett a szerszámok éltartóssága volt az árutermelés alapja. A furnérozás és a faintarzia művészi fokra emelkedett a XVII. században feltalált lombfűrész révén, a kárpitozás is elterjedtté vált. A XVII. századtól már megjelentek olyan kiadványok, amelyek szerszámgyűjtemények voltak pl. Joseph Moxon (1697) ébenisták szerszámait mutatta be. Az ébenisták csak reprezentatív bútorok gyártásával foglalkoztak, XIV. Lajos napkirály udvarában működött a leghíresebb műhelyük.

A XVIII. században kezdődött kéziszerszámok gyártásának szakosodása a XIX. sz. elejére tehető, eddigre az acélgyártó központok is már megjelentek. Az angol szerszámok voltak a legkiforrottabbak, 1800-as évek elejéről már említhető katalógus. Az I. világháborúig a kéziszerszámok elsődlegesek voltak, Klikar Adolf újpesti gyára német típusú szerszámokkal jelent meg a 1893-ban Magyarországon és külföldön egyaránt.

A két világháború között elektromos motorral felszerelt gépműhelyek törték meg a kéziszerszámok fejlődésének történetét. Az 1990-es évektől akkumulátoros kivitelű kisgépek a helyszíni munkálatokat segítették már.

Következő írásunkban a mai legmodernebb eszköztípusokat fogjuk áttekinteni.

 A Mosolyalkotóház Kft. környezetbarát és szociálisan érzékeny projektje a Széchenyi 2020 GINOP-5.1.7-17-2019-00240 számú, a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretén belül finanszírozott, „Társadalmi célú vállalkozások ösztönzése” című projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Gyakorlóműhely

(X)

A bútorasztalos

A „Mosolyalkotóház” olyan faipari kisüzem, amely mind hobbikedvelőknek, mind vállalkozóknak helyet és alkalmat biztosít arra, hogy a legkorszerűbb asztalosszerszámok és berendezések használatával, komoly asztalosmesteri, szakoktatói szakértelem támogatásával alkotó tevékenységet végezhessenek.

Kezdeményezésünk valóban mosolyt varázsol az ott tevékenykedők arcára és mindazokéra, akik az ott folyó kreatív alkotótevékenység eredményét élvezik a mindennapokban. Cikksorozatunkban szeretnénk bemutatni az ott folyó tevékenység hátterét és kedvet ébreszteni hozzá mindazokban, akik inspirációt éreznek hasonló közösségi életben való részvételhez.

__________________

Említettük már, hogy az asztalos/faműves az ácsszakma kora középkorban önállósult változata. Előtte jellemzően az ácsok végezték a berendezési bútorok készítését is, de a létrák, terménytárolók is az asztalosok feladatkörébe tartoztak. Az asztalosszakma is tovább aprózódott, az egyes részeket előállító asztalosok is saját ággá változtak (faesztergályos, mintaasztalos, képkeretező, kárpitos késő középkortól, farestaurátor). Az ácsok mellett az ajtók, ablakok beszerelését végzik az épületasztalosok, szintén önálló szakmaágként.

Szeretnénk arra rávilágítani, hogy a XX. és XXI. századi gépesedés nem tudja az asztalos alkotókedvét, fantáziáját és lendületét megtörni. Alapvetően az emberben és ezért minden asztalosban is munka közben felébrednek, megerősödnek az alkotói energiák. A „handmade”, pusztán kézzel készült darabok eszmei és reális értéke mind a mai napig magas.

Alapvélekedés, hogy az emberi szakmaigényesség adja meg a kész mű sava-borsát a tudás és tapasztalat megszerzése után. Megkongatták már a vészharangot a szakma felett, de még mindig él az egyedi bútorkészítés. Miért? Mert pontosan az egyenbútorok viszonylag unalmas vizuális világa, az egyedi igények (főként helyszűkéből vagy épp tágasságából adódóan) még mindig egyedi tervezési megrendelésekhez vezetnek. Egyre nagyobb az árkülönbség a tömegbútor és az egyedi gyártású bútor között, a restaurálásról már ne is beszéljünk. Érdemes tehát a minőségre törekedni, ezt a marcali illetőségű, szegény cigány származású Rostás Árpád (2011. Magyar Örökség Díjas vándorasztalos) nemzetközi elismertsége is példázza. A Louvre ablakait, faburkolatát, a versailles-i kastélyban XIV. Lajos parkettáját, Szent Gellért termálfürdő egyes részleteit is ő újította fel, 2015-ben ő készítette az angol Vilmos herceg és Katalin hercegné két gyermekének a kiságyat és a neogótikus, tölgyfa és diófa, intarziaberakásos bölcsőt, melyek a Kensington-palotában kerültek átadásra. Gyerekekkel táborokban ismerteti meg a szakma szépségeit, állami gondozott és sérült gyerekekkel restaurálta a somogyvári Széchenyi kastély lépcsőházát. Rendelkezik továbbá olyan speciális tisztítószerrel, amelyet maga fejlesztett ki régi nyílászárók, műtárgyak tisztítására. Természetes anyagokból készít régi írásokban (Vitruvius könyvei) őrzött hagyományok alapján egyedi receptúrákat, sok esetben csak az adott bútorra kidolgozva.

Az Euroskills 2018. évi versenyén Nagy Ádám János készítette el a versenymunkáját, egy koronás címer formájú ablakot. Elhivatott fiatal szakember, aki teljes lelkesedéssel végzi feladatait: „Azért lettem asztalos, mert nekem az volt a szívembe írva, hogy fával dolgozzam.” Nem érdekli, hogy esetleg több bevétele lehetne más szakma választásával, a fiatalok tanítás és lelkesítése a fő célja. Szerinte tudni kell a minőség érdekében nemet mondani egyes megrendelésekre, elkerülvén a túlvállalás miatti határidőzavart és megrendelői elégedetlenséget. A valódi fával való munka okozza számára a legnagyobb örömet.

Berkes Gábor (Győrújbarát) is 2009-ben Kanadában 8. helyezett lett a világbajnokságon, 2012-ben Belgiumban aranyérmet szerzett a fiatal szakmunkások európai versenyén. Kedvenc munkaanyaga a juhar vagy juhar-cseresznye kombinációja.

Felkészítő szakemberekként Babanecz Csaba, Dancsó János (Bátonyterenye), Fekete Zoltán neve forog a köztudatban. A versenyeken tizedmilliméternyi pontosságú munkát várnak el a fiatal szakemberektől.

A műemlékek felújítása szakmai kihívást is jelent a jelenkori szakembereknek, vajon hogyan lehetett gépek nélkül ilyen remekműveket készíteni?

A jó asztalosnak kiváló térlátása, kiemelkedő rajzolvasási képességgel, kézügyességgel kell rendelkeznie. Ha már a csapozásról nem tudjuk megmondani géppel vagy kézzel készült-e, akkor már kiemelkedő szakmai teljesítményről lehet beszélni.

A Mosolyalkotóház Kft. környezetbarát és szociálisan érzékeny projektje a Széchenyi 2020 GINOP-5.1.7-17-2019-00240 számú, a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretén belül finanszírozott, „Társadalmi célú vállalkozások ösztönzése” című projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

Gyakorlóműhely

(X)